A hucul kisló tartása:

A hucul kisló egy primitív, ősi jegyeket mutató kisló-fajta. Nem egy cél érdekében tenyésztették ki, mint mondjuk az angol telivért, hanem egy nép kezén alakult ki, ahol nagyon egyszerű tenyésztési szabályzat volt: Amelyik ló nem volt jó, kiselejtezték.

Csak azok az egyedek maradtak fenn és születhettek utódaik, amelyek szófogadók, erősek és okosak voltak. A paraszt-ember nem nézte a magasságát, vagy a szeme színét. Csak a használati értéke érdekelte.

Mivel a paraszt ember sosem volt gazdag, csak olyan állatok maradhattak fönn, amelyek a jég hátán is megéltek. Na nem szó szerint, de csak a takarmányt jól értékesítő egyedek szaporodhattak.

Így alakultak ki a fajtára oly jellemző tulajdonságok. A póni és kisló fajtákra általában jellemző a jó takarmány-értékesítés. Ez azt jelenti, hogy a kislovaknak és póniknak nincs szükségük annyi szemes-takarmányra (pl. zabra), mint nagyló-társaiknak. Sőt nagyon jól elvannak, sőt híznak akár a legelőn tartva is. Csepin Péter pár éve útra-kelt, és ellovagolt egészen Rodostóig és vissza. Ez alatt a túra alatt egy hucul lovon ment, és kísérte őket egy másik ember egy sivatagi lovon (nem az alacsony, szürke fajtán, hanem egy magasabb fajtán). Nos míg szegény „nagyló” az éhenhalás szélére került, addig a hucul az út közben csipegetett fűtől is gömbölyödött.

A hucul kislónak (és valójában az összes többi fajtának is) az a legegészségesebb, ha legelőn élhet. Ez az életforma áll legközelebb őseinek életéhez. Ez azért jó a lónak, mert növényevő lévén sokat kell ennie. Azért kell sokat ennie, mert a növényekben található tápanyagok viszonylag lassan és nehezen táródnak fel. A lovaknak nincs olyan nagy gyomruk (arányaiban), mint a húsevőknek, így a folyamatos csipegetésre állt be a szervezetük. Akár 16-20 órát is legelhetnek a naponta!

Jósvafőn ilyen szempontból ideális számukra a környezet. Az Északi-Középhegyhég hegyei közt szabadon nyargalászhatnak, ehetnek, legelhetnek. Éjszakára fedett helyre hajtják őket, és télen is csak annyi abrakot kapnak, hogy ne kóboroljanak el.

A hucul kislónak nincsenek nagy igényei a szálláshelyet illetően. Mindössze annyi komfortra van szükségük, hogy legyen egy fedél, ahova az eső elől behúzódhatnak, és ez legyen legalább két oldalról elkerítve, hogy a téli hideg szelektől megvédhessék magukat. Emellett természetesen szükségük van friss vízre is, amit ha nincs a legelő végében csörgedező patakunk, egy egyszerű önitatóval is megoldhatunk.

A hucul kislónak kicsi, kemény patája van, így nincs szüksége patkolásra. Azért ha nagyon köves helyen élünk, és sokat használjuk lovunkat, lehet, hogy nem árt, ha mégis megpatkoljuk.

Ha azonban nincs a kertünk végében egy saját hegyünk, de még vígan csörgedező patakunk se, és karámban tudjuk csak tartani kislovunkat, ne keseredjünk el! Egy karámban is boldog lehet lovunk, ha nincs egyedül, rendben van tartva a környezete, és néha kimozoghatja magát…