Lengyelországi beszámoló

2006 júliusában elutazunk Lengyelországba, hucul-nézőbe. Már rég óta el szerettünk volna menni a foltos lovak hazájába*, és erre idén sikerült sort keríteni. A lengyel határ mellett van a világ

legnagyobb hucul ménese, a GŁADYSZOW-i Hucul ménes . Itt láthattuk azokat a hucul lovakat, akikért érdemes ilyen messzire elzarándokolni, de ne szaladjunk ennyire előre...

Kedd hajnalban indultunk Szigetcsépről, majd Kőbánya érintésével (s édesanyám csatlakozása után)

Miskolcnak vettük az irányt. A autópályának köszönhetően gyorsan suhantunk át a magyar pusztán, s fél kilenc körül már a határon vártunk. Szerencsére nem kellett sokat rostokolnunk, s már roboghattunk is célunk felé. Nagyon szép tájakat láttunk, és negyed 11-re már újra a egy határátkelőhöz érkeztünk.

Innen már csak negyed órát autóztunk, és ott is voltunk a szállásnál. Sajnos a recepción nem tudtuk magunkat megértetni, mert nem értettük egymás nyelvét, de szerencsére egy másik szállóvendég, akivel később összebarátkoztunk, segített nekünk, s hamar átvehettük a szobákat. Bár Jázmin „fogadó” a neve, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy felveszi a versenyt bármelyik 3-4 csillagos szállodával (légkondi nem volt ugyan, de nem is volt olyan meleg, hogy kellett volna, viszont nagyon igényes fürdőszoba van minden szobához, TV és kényelmes ágyak. A folyosók is igen hangulatosak, és mégis modernek).

Miután rendeztük sorainkat az istállók felé vettük az irányt, hogy megnézzük a lovakat. Az istálló egyik fele bokszos kialakítású, míg másik fele futóistálló. Itt pihen a használati lovak nagy része, s innen választják ki a nyergelni szántakat. Itt alszanak továbbá a legelőn tartott lovak is. A bokszokban mének pihennek és azok a lovak, amiket el kell különíteni.

A első ló Piaf volt a sorban. Láttuk, hogy mén, és nagyon szép volt. Egyből elábrándoztunk azon, hogy milyen jó lenne megvenni. Aztán megnéztük, és képzeljétek, 18 éves! És ez a úgy nézett ki, mint egy 8-10 éves mén. Gyönyörű volt. A nagy meglepetés azonban másnap ért minket. Piaf vezette a gyorsabb terepeket. Olyan lendületes haladós lépése volt, hogy rendszeresen lelépte a többi lovat**.

Ebben a tájban bukkant föl a már ismerős Vojtyek (aki elintézte a szállást), és elintézte nekünk, hogy délután lovagolhassunk. Utána elkísért minket az ebédlőbe és ott is eligazított minket. Ebéd után elugrottunk a közeli Gorlicébe, hogy megnézzük a közeli várost.

Délután fél hatra mentünk lovagolni. Zoli egy sötétfakó lovat, én egy "aligfolti" lovat kaptam (négyláb kesely volt, és a farán volt egy félhold alakú folt).

Először bementünk a fedeles lovardába, hogy bemelegítsük a lovakat (és addig megnézték, hogy tudunk-e lovagolni?),

utána elindultunk a falun keresztül. A többiek kocsin jöttek utánunk.

Egy ideig az úton haladtunk, utána elváltunk a kocsitól, és egy domboldalnak vettük az irányt. Ezen fölvágtattunk, ami nagyon jó volt.

Ezután egy erdő mellett haladtunk, jó sokáig, majd elkezdődött a neheze. Tudjátok vannak azok a típusú vízmosások, amik olyan 60°-osak. Nos mi ilyeneken léptettünk le és vágtattunk fel. Aztán várnunk kellett, mert elérkeztünk egy olyan lejtőhöz(?) amin csak egyesével lehetett leereszkedni. Amikor túljutottam rajta, még megvártuk a többieket, és már indultunk is tovább. Egy sűrű aljnövényzettel benőtt erdő után kiérkeztünk egy kaszálóra, ahol újfent vágtattunk egyet. A völgy alján láttuk a kocsit, amint egyenletesen baktattak a lovak. A táj leírhatatlanul szép volt.

Aztán egy legelő alján egymás mellé állítottuk a lovainkat, és egy hatalmasat versenyeztünk. Jó gyorsan mentünk, de sajnos elkéstük a rajtot, így nem nyertünk. Elindultunk visszafele és átmentünk a völgy túloldalára. Közben elhaladtunk a csikómenes mellett is. Mint utóbb kiderült, a kocsival is ez volt a célállomás, így szerencsére ők tudtak képeket készíteni a csikókról.

A völgytúloldalán is jó magasra felmásztattunk, és fantasztikusan szép volt.

A visszaérkezésnél elkövettünk egy végzetes hibát. Ugyanúgy, mint otthon rögtön leugrottunk a lóról. Aztán hallottuk, hogy a többiek nevetnek, a túravezető meg magyaráz... Rajtunk kívül mindenki lovon volt még.. Mit tehettünk, visszaszálltunk. Vezényszóra megdícsértük a lovakat, kivettük a kengyelből a lábunkat, és leszálltunk a lóról. Utóbb kiderült, hogy aki előbb leszáll, sört fizet a túravezetőnek. Tehát kedves olvasóim, ha elutaztok Regietowba, erre érdemes figyelni!
Aznap már csak vacsorázni volt erőnk, s egyből aludtunk is.

Másnapra Vojtyek elrendezte, hogy menjünk egy kisebb, egyórás terepet.

Itt szeretnék említést tenni a lovak lovagolhatóságáról. Mielőtt kivisznek valakit terepre, megnézik, hogy tud-e lovagolni. Azért nem kell kétségbe esni, nincs vizsga passage-ból, csak annyit néznek, hogy van-e elég lovasbiztonságod, és hogy rajta maradsz-e a lovon? Többre nincs is igazából szükség, mert ezek a lovak tudják a dolgukat. Hosszú-száron lehet őket irányítani, és nagyon fegyelmezettek.

Sokáig vívódtam azon, hogy vajon a lejtőn lefele előre kell-e dőlni, vagy hátra? Hallani mindenhol azt hallottam, hogy hátra, de több elismert lovasszakkönyvíró azt írta, hogy lejtőn lefele is előre kell dőlni, mert így jobb a lónak, mert így a súlypontunk nem akadályozza a lovat, stb. A döntést a két tézis között Lengyelországban hoztam meg, ahol a terepvezető lejtőn lefele mindíg hátrtadőlt. (ez a hátra-dőlés a függőlegest jelenteti). Úgy gondolom, hogy egy évek óta hegyek között túrázó lovasember ezt jobban tudja, mint egy sík karámban edző lovas.

A rövid kitérő után térjünk vissza a terepre! Ezen a terepen inkább fenyvesekben mentünk, és láttunk érő áfonyát meg málnát is. Aznap is 50 cm magas rönkökön léptettünk át és süppedős mocsárban is szuttyogtunk. Visszafele egy nagy bekerített legelő mellett haladtunk el, és egyszer csak megpillantottuk a ménest. Itt kancák voltak főleg, és az idei csikóik. Zolival megbeszéltük, hogy délután még visszajövünk megcsodálni őket.

Ebéd után a többiek elmentek városnézőbe,

míg mi pihengettünk, sétálgattunk... természetesen a méneshez. Amikor megpillantottuk őket, aludtak. Úgy pihentek, ahogy a nagy könyvben meg van írva, azaz farral kifelé szunyókált a többség, míg egy-egy őrszem a csapat szélén őrködött.

A csikók némelyike elnyújtózva aludt, anyáik lábai mellett. A csoport mellett úgy 10-20 méterre ott állt egy csacsi.

 (így nem látszik a csacsi, csak ha rákattintasz, és kinagyítod a képet..)

Zolival nagyon szeretjük a Csacsikat, mert olyan különleges egyéniségek, és nekik sose jó semmi. Ez a szamár is olyan, mint az itthoniak. Állt 20 méterre a ménestől, farral feléjük fordulva, és sunyítva aludt. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy megsimogassuk!

Azután fölébredt déli szunyókálásából a ménes, és enni indult. Nem szerettük volna zavarni őket, így csináltunk pár képet, és hazasétáltunk.

 ez a pejfolti és a feketefolti nagyon jó barátok lehetnek, mert mindíg egymás mellett voltak

 ha nagyobban nézed meg ezt a képet, úgy tűnik, mintha a két középső pej ló ugyanaz a ló lenne, csak pár méterrel arrébb lefényképezve. Pedig valószínűleg csak rokonok

Az esti terep megint nagyon jó volt, sokat ereszkedtünk le egy hegy oldalán, de végül megérte, mert kilyukadtunk egy csodálatos vágtaterepre. Olyan volt az a kaszáló, mint egy golfpálya. Jó dinamikus tempóban mentünk, és amikor sétáltunk jókat falatoztunk málnából, és jókat viccelődtünk.

Amúgy nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi szoktunk beszélgetni lovaglás közben. Nos kb. a huszadik percnél rájöttünk hogy a lengyelek nem beszélgetnek. Ők ültek fapofával a lovon, mi meg végigbeszéltük a lovon töltött időt. Valószítű hogy emiatt állt be közénk második nap egy nő, hogy ne nagyon tudjunk csevegni egymássak...

Erre is érdemes figyelni a hazánkfiának, ha lengyelhonba utazik, hogy tudniillik csak mi beszélünk a lóháton...

Aznap már ismertük a járást, és nem ugrottunk le a lóról ahogy visszaérkeztünk, csak kuncogtunk azokon, akik rögtön leszálltak. (először próbáltunk szólni, de a túravezető szúrós-játékos tekintete elárulta, hogy nem szabad segíteni az elsőterepeseknek..)

 (ekkorra már visszaugrott a nyeregbe a "bűnös")

 lenyergelés közben

Este kipróbáltuk a pirogot, ami vékony tésztába töltött akármi lehet, ez van kifőzve és egy pici zsiradékkal meg pirított szalonnával tálalva. Nagyon finom. A "gulash" azonban nem azonos a mi gulyásunkkal. Sőt. Elég érdekes kinézetű, fura állagú, ám finom főzelékféle(?), amit érdemes kipróbálni. Természetesen egyszerűbb étkek közül is választhatunk, de szerintem érdemes kipróbálni idegen országok ízeit is, ha már ott vagyunk...

Másnap reggel még elmentünk egy egy órás terepre.  Egy olyan lovat kaptam (Poncsa), aki nagyon szimpatikus volt nekem. Nagyon vigyázott a magára, nem úgy ment, mint egy tank, de akármin keresztül ment. Felmérte, hogy hogyan nem esik baja, és nagyszerűen megoldotta a problémákat. Tetszett.

  Zoli lova

Sajnos indulnunk kellett haza, mert csak 3 napra jöttünk, de megfogadtuk, hogy jövőre is ellátogatunk oda, ha tehetjük.

• * lovak alatt itt a hucul lovakat értem csak

• ** azaz olyan lendületesen lép, hogy a többieknek rendszeresern utánuk kell ügetniük, hogy utolérjék...

írta: rixa