Másnap reggel Enyec egy fura hangra ébredik. Anyja nem reagál rá, így ő is megnyugszik, és nem foglalkozik vele. Első dolga, hogy igyon egy kicsit, majd elindul felfedezni a világot. Újra hallja a fura hangot, és észreveszi, hogy egy fura alak közelít felé. Ez a fura alak egy másik kiscsikó, Előd. Reggel is ő ébresztette Enyecet, csak akkor még nem tudta a kiscsikó, hogy mit is jelent ez a hang. Ez a nyerítés. Előd akkor szól így, hogyha valakit üdvözölni szeretne. Akkor nyerít, hogyha örül valakinek, akivel találkozik. Nem csak Előd sajátja ez a hang. Az összes ló így üdvözli a számára kedves lovakat. Ezért is hívják néha üdvözlő röhögésnek. Néha még az embereket is „megtisztelik” ezzel a hanggal, s ennek általában nagyon örülnek a lovak gazdái...

Enyec nem tudhatta, hogy nem őt üdvözölte Előd, de elindult a másik csikó felé. Egy életre szóló barátság első találkozása ez. A kiscsikók megszagolgatják egymást, majd sajnos el kell válniuk egymástól, mert anyáik jobbnak látják, hogyha a „fiúk” még inkább nem haverkodnak. Maradjanak csak az anyjuk mellett!

Enyec a nap folyamán sokat alszik, iszik, alszik, és iszik. Még többnyire anyja mellett van, élvezi az idős kanca védelmét. Sokat alszik. Az Enyechez hasonló kiscsikók sokat alszanak. Állva és fekve egyaránt. Ha lefekszenek, teljesen elterülnek, és mélyen alszanak. Ha majd nagyobbak lesznek, egyre kevésbé alszanak ebben a testtartásban, ilyen mélyen, mert nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy mély álomban aludjanak, de most még anyjuk vigyázza álmukat, gyakran egészen közel állva kicsinyükhöz, védve azt. Később nem csak a bizotnság miatt nem alszanak majd ilyen pózban, de a felnőtt lovaknak nehezebb is ilyen helyzetben levegőt venni.

Nemsokára Enyec megkóstolja a szilárd ennivalókat is, szívesen szálaz anyja mellett, és bár még nem képezi a táplálékának gerincét, szívesen megkóstol mindent.

Pár nap múlva anyja már messzebb engedi magától és Előddel is engedi barátkozni. Ha maga mellé hívja fiát, akkor hallatja az úgynevezett anyai röhögést. Ez a nyerítéstípus egy mély, halk szó, és az anya-csikója kapcsolatot hivatott szolgálni. Valami olyasmit jelenthet, hogy: "itt vagy kisfiam? Gyere egy cseppet közelebb!" Erre hallgatnak a csikók, nem kell nekik tanítani, beleívódott génjeikbe az évezredek alatt, amit a sztyeppéken töltöttek. 

Ekkor kezdődik az igazi élet! Előddel, Emesével és Elemérrel nagyokat kergetőznek, vágtáznak, gyakorolnak. Ők azt hiszik,ez játék, valójában nagyon fontos „gyakorlatok” ezek. Sokat kell gyakorolni a fordulásokat vágtában, meg kell tanulni hirtelen megállni, és gyorsan fordulni. Ezek a trükkök nem mindig sikerülnek még ekkor, néha nekimennek a másiknak, mert nem jól mérik fel a távolságokat, néha orra buknak, mert nem számolnak valamivel, de nem éri őket sérülés, mert nem esnek túl nagyot. Ilyenkor nagyon viccesek, mert nagyon aranyosak, ahogy „rodeóznak”. Ahogy múlik az idő, egyre ügyesebbek, pontosabbak egyre kevesebbszer hibáznak....