Enyec pihen. Lábait maga alá szedte és úgy feküdt le. Először keresett egy alkalmas száraz helyet. Jól körbeszaglászta, körbejárkálta, majd összerendezte mga alá a lábait. Ezek után behajlította melső, majd hátsó lábait és a földre rogyott. Kicsit oldalvást fekszik, fejét a lapockája felé fordítja. Feje a nap felé fordul, élvezi az első tavaszi napsugarakat. Később feje egészen leereszkedik és egy egészen kicsit hozzáér a földhöz. Szunyókál, pihen. Teljesen biztosnágban érzi magát, semmi baj nem érheti. Ha mégis történne valami zavaró esemény, a többiek úgyis fölköltik, de ő maga is meghallja és akár egy pillanat alatt talpon lesz.

De most még nem. Füle egészen elernyed, lazán lóg. Szeme csukva. A legyek most is zavarják az ember fiát, így a farkával hesegeti el a hívatlan látogatókat, de azért nem ébred fel.

Egyszercsak megjelenik Elemér. Persze, neki folyton játszania kell. Addig bökdösi tesőját, míg az feláll. Ez csak elhatározás kérdése. Mindjárt feláll. "Jól van Elemér, mindjárt megyek!" Aztán kinyújtja első lábait, egy pillanatra felül, mint a kutya, ám ez a testhelyzet nem túl praktikus (még szerencse, hogy nem csikósló és nem kell így percekig üldögélnie), szóval egy pillanatig ül, majd kinyújtja a hátsó lábait is és már talpon is van. "Na megállj Elemér, mindjárt utolérlek és jól elverlek boxban..."

Később Elemérnek jobb dolga akad, minthogy bátyját macerálja, így enyec újra pihen. Mot nincs kedve lefeküdni, mert elég nagy a mozgás, meg Elemér bármikor jöhet. Az egyik hátsó lábát tehermentesíti, kicsit megemeli és így alszik el. Ez a testhelyzet jellemző a lovakra, amikor alszanak. A nyaka is lazább és kicsit lejjebb is ereszkedik. A füle két oldalra lóg, a szeme pedig nyitva marad. Na nem az az éber, mindent figyelő szem ez ilyenkor... Félig van csak nyitva, nem is igazán néz vele...

Pihen. Ekkor, ha bármi megzavarja, azonnal futni tud, azonban mégiscsak pihen. Hogy hogy nem esik el? Egy sajátos képlet van a lábában, ami, ha kinyújtja a lábát beugrik a helyére és az izmok kikapcsolásával, csupán az inak és a csontok segítségével áll egyhelyben. Mivel az izmaira nincs szükség, azok pihenhetnek, és ha elernyednek, sincs gond.

Az öreg és beteg lovak szinte csak így pihennek, mert nehezükre esik a felkelés és ha nem elég gyorsak, egy esetleges ragadozó-támadáskor őket kapják el először, hátmégha a felállással is bajlódniuk kell. Más oka is van az öregek ilyen formán való pihenésének. Fekve nehezebben vesz a ló levegőt, így az öregeknek már csak azért is könnyebb állva.

Bezzeg a kiscsikók. Amikor Enyec még élete első nyarát élvezte gyakran aludt nagyon mélyen. Ekkor teljesen oldalára feküdt négy lábát kinyújtotta oldalra és úgy aludt, mint a bunda. Anyja ilyenkor általában ott állt fölötte és vigyázott az apróságra. (Természetesen a vigyázás étkezéssel párosul az esetek többségében)

Így alszanak a lovak. Fekve vagy állva, ahogy épp a legpraktikusabb...