Részletek Kun Péter: Szelek Szárnyán c. művéből

A fehér színnek két fajtája létezik. A selyemfehér, vagy másik nevén keselyfehér, a tényleges fehér ló születésétől fogva fehér színű. Bőrében nincs festékanyag, a patái viaszsárgák, az ajkai hússzínűek. Újabban ezt albínónak is nevezik. Az ezüstfehér a korral alakul ki, , így lényegében teljesen megőszült szürke lóról beszélünk. Ebben az esetben, a bőrben van festékanyag, ezért az ajkak palaszürkék, csakúgy, mint a paták. A kazak lószín elnevezésekhez hasonlóan, a magyar pásztorok is gyakran használták egy-egy szín világosabb változatának kifejezéséhez (lásd. fejérpej= világospej, fejérszürke= világos szürke, fejérkék= világoskék)

A feketének is két alapvető változata van. A valódi fekete, mely az élénken fénylő hollófekete, a tompafényű és almázott koromfekete, valamint a hosszú, téli fénytelen bársonyfekete. A bogárfekete szurokfekete színt jelöl. Nyárifeketének nevezzük azt a színt, melynek jellemzője, hogy télen- a festékanyag megfogyatkozása következtében – a szőrök enyhén barnásvörös árnyalatúak. Nyáron- a fokozottabb pigment-termelés miatt- a sima rövid szőrök fénylő feketének látszanak. A századelőtti magyar nyelvben még élt a feketének, mint a sötét árnyalatot kifejező jelzőnek a használata (v.ö. feketebarna= sötétbarna)

A pej lovak bőrében van festékanyag, a paták palaszürkék, a hosszúszőrök és a lábvégek feketék. Ismerünk világos- arany-, piros-, meggy-, szattyán-, mogyoró-, gesztenye-, sötétpejt. Ez utóbbinál a fedőszőrök csaknem feketék, de a haskorcnál, az ajkaknál, valamint a combok belső oldalán sárgás, barnásvörös árnyalatúak a szőrszálak. A világospej másik, ma már nem használt, régies elnevezése a fehérpej. Talán ugyanerre a színre mondták az ismeretlen jelentésű hópej megnevezést is. A pirospej vagy egyszerűen csak piros színű ló világos, pirosas árnyalatú fedőszőrökkel rendelkező lovat jelöl. Ezt a színt fejezi ki a tüzespej elnevezés is. A tüzespej, vagy piros színre használták a dejkó elnevezést. Az élénk piros lovat tuli pirosnak nevezték. A pirospej sötétebb árnyalata a meggypej vagy cseresznyepej meghatározás. A mogyorópej, a mogyoró piruló héjára emlékeztető színt jelöli. A világosabb barna fedőszőrökkel bíró, a szattyánbőrre emlékeztető lovat szattyánpejnek mondták. A pej és a fakó (fakóbarna, sötétfakó) közti átmenetet fakópejnek hívták. A világosabb árnyalatú hasi fedőszőrökkel rendelkező pej lovat fecskehasúnak, vagy- sötétebb sárgás has esetén szattyánhasúnak nevezték. Azt, hogy a kékpej milyen színt jelöl, nehéz megállapítani. Esetleg sötétpejt jelölhetett. A pej másik elnevezése a barna volt. Főleg a Hortobágy és a Kiskunság vidékéről vannak adataink a barna elnevezésre. Értelemszerűen a sötétbarna sötétpejt, a világosbarna a világospejt jelenti.

Zöldlábú pej, melyet neveztek vöröslábúnak, vagy rókalábúnak, abban különbözik a többitől, hogy a lábvégek (szár, csüd) nem feketék, hanem vörösesbarnák. Herman Ottó gyűjtésében a zöld lovat (melynek színe a zöldlábúéval azonos) a fakóhoz sorolták.

A sárga színű lovak bőrében van festékanyag, ezért patái palaszürkék. ebben az esetben a hosszúszőrök sohasem feketék. A fedőszőrük a világossárgától a feketebarnaszínezetig egyaránt előfrdulnak. Árnyalatai: a világossárga (világos fedőszőr, sárgásfehér hosszúszőr); az aranysárga (aranysárgába játszó pirossárga fedőszőr, sötétebb hosszúszőr); a vörössárga (világos barnapiros , az arannyal kevert réz színére elékeztető fedő-, és hosszúszőr); a sötétsárga (sötét barnavösör fedő- és hosszúszőr); az agyagsárga vagy más néven szennyessárga (agyagra emlékeztető szürkéssárga fedő- és hosszúszőr); a májsárga (májbarna rövidszőrökkel, sötét- gyakran fehér, vagy feketésbarna hosszúszőr);  a bronzsárga (erős fényű barnavörös fedőszőr, feketésbarna hosszúszőr). A sárgának három olyan árnyalata is van, melyet az avatatlan szemlélő nem is tartana sárgának. Az izzadtsérga színű lónka fényes, kávébarna fedőszőrei vannak, melyhez világos hosszúszőrök tartoznak. A világos, tejfölszínű hosszúszőrökkel rendelkező sárgát fátyolsárgának, vagy kenderfarkú sárgának nevezzük. A szögsárga, más néven szénsárga színű ló fedő- és hosszúzsőrei feketésbarnák, majdnem feketék. A feketétől sokszor csak abban különbözik, hogy hosszúszőreinek vége vöröses árnyalatú. Ezt igazán napfényes időben láthatjuk, ezért sokan a feketével keverik össze. Az őzelt sárga olyan sárga szín, mely feltűnően világos, szürkésfehér lábvégű lovat jelöl. A koromsárga sötét sárga fedőszőrökkel és feketével futtatott lábvégekkel rendelkezik. A világossárga és a fakó közti átmenetet sárgafakónak mondják.