A télen tovább erősödik, növöget, és vastag téli bundát növeszt. Ez a téli bunda 6-8 cm hosszú és a legzordabb téli hideg ellen is megvédi a viselőjét. Ez a vastag bunda jellemzője az olyan primitív fajták képviselőinek, mint Enyec (, aki hucul). Tavasszal aztán sokminden megváltozik az életében!

Mire levedli vastag mackóbundáját, daliás csikó cseperedik belőle. Ő ugyan nem is sejti, de anyja már meg is ellette Enyec kistestvérét, aki most pont olyan esetlen, mint Enyec tavaly ilyenkor.

Enyecre más változások is várnak. Az egyik napon megfogják és átviszik Előddel és Elemérrel együtt egy másik karámba. Itt Zénót, apjukat nem hozzák velük, aminek örülnek a csikók, mert Zénó újabban elég harcias és kötekedő lett velük. És különben is, már nem engedett meg olyan sokat a csikóknak, mint fiatal korukban.

Zénót visszarakják feleségei mellé, az elsőfű méneket (mert már ebbe a korosztályba léptek Enyecék) elviszik a méntelepre. Itt él Álmos, a „nagy” mén Délceggel és Daliával. Délceg és Dalia Enyecék bátyjai, és csupán egy évvel idősebbek a csikóknál. Álmos azonban már felnőtt ló és ő komolyan veszi, hogy ő akar lenni a főnök.

Amint meglátják az elsőfű csikók a „nagyokat” izgatottak lesznek. Mindkét csoport találkozni szeretne egymással, hiszen a lovak kedvelik egymás társaságát, és össze szeretnének ismerkedni. Elkezdenek táncolni a vezetőszáron, és hiába tudják, hogy hogyan kell az ember mellett szépen menni (mert ezt is tudják ám), nagyon izgatottak, és mielőbb a többi lóhoz szeretnének menni....

Amint beengedik őket a karámba, felpörögnek az események. A két csoport mén összevegyül, és megismerkednek egymással. Ez első lépésben annyit jelent, hogy fejüket szépen hajlítva, közelítenek egymáshoz és összeszagolnak. Ez azt jelenti, hogy összedugják a fejeiket és megszagolják a másik ló leheletét.

Ez a pillanat sokat jelent, mert ez az ő első benyomásuk. Ez dönti el, hogy összevitatkoznak-e vagy első pillanatra megkedvelik egymást. Ahogy már több találkozást láttam, a legtöbbször szó sincs boldog egymás nyakába borulásról. Itt sem ez történik. Mindenki meg szeretne ismerni mindenkit, így egy nagy kupac ló lesz a két csoportból és mindenki az ismeretlenek orrát, leheletét szagolgatja.

A lovak a másik leheletéből szerintem tudják, hogy a rangsorban mennyire jelent rájuk veszélyt a másik. Ha nagyon messze vannak egymástól, szinte figyelemre sem méltatják egymást, hiszen mindkettő nagyon is tisztában van az erejlével, de ha „egy súlycsoportban vannak”, szó szerint összerúgják a port.

Ilyenkor, ha veszélyt jelent rá a másik az első lépés az (méneknél), hogy visít egy nagyot az egyik. Ezt hívják nyígásnak vagy nyihogásnak. Ez a hang hangos és éles, nem röhögés-szerű, tényleg egy vijjogás. Ezt általában egy vágás követi, ami egy első lábbal való rúgást jelent a lovaknál.

Álmos is hasonlóan jár el. Imponáló testhelyzetet vesz föl (szépen ívelt hattyú-nyak, akciós járás, mintha csak a bécsi spanyol lovasiskolában járnánk), és a kicsik felé közelít. Először Enyeccel szagol össze. Mivel Álmosban túlteng a tesztoszteron, Enyecbe is beleköt. Enyec azonban tisztában van azzal, hogy közel sem képvisel egy súlycsoportot a ménnel így –annak első vágására- behódoló magatartást mutat és ahogy az már gyermekkorában is volt, elkezd rágcsálni. Eközben megpróbál minél óvatosabban elkerülni Álmos közeléből.

Álmos értékeli a gesztust és nem bántja a fiatal lovat. A többi csikó is hasonlóan jár el Álmossal szemben.

Természetesen Dalia és Délceg is jóval erősebb a csikóknál, így hamar helyreáll a rend, és nem lesznek hetekig rangsorviták.

Hamarosan Álmos átveszi az apa-szerepet és megóvja a fiúkat mindentől. Álmos jó vezető.