Sokat gondolkodtam már azon, hogy valyon mire is jó a hucul? Én tudom, hogy milyen nagyszerű fajta ez, és hogy milyen sokoldalúan használható, de sokszor hallottam azt a "vádat", hogy hát igen, aranyos a hucul, de hát csak egy málhás ló vagy hogy csak egy hegyi málhás ló, és hát azt ugye csak málházásra lehet használni.
Ez szerintem elég durva előítélet, hiszen ezen logika alapján a nóniuszt csak ütegvontatásra lehetne használni, a shetland pónikat csak bányákban lehetne hasznosítani (ugyanis volt egy időszak amikor arra használták eme kistermetű pónikat), vagy a haflingit is csak málházni lehetne. Ehhez képest mindegyik lófajta hátas szerepet tölt be mapaság, mindegyik más korosztály igényeit kielégítve. A setiken a kegkisebbek lovagolnak, a nóniuszn a legnagyobbak, a haflingin meg azok a felnőttek, akik nem szeretnének "zsiráfra" ülni, és természetesen gyerekek. Mindegyik fajta kiválóan alkalmas a hátas-célú használatra, emiatt gondolom azt, hogy butaság az az érv a hucul ellen, hogy póni és ráadásul csak málhás-póni. (mellékesen jegyezném meg, hogy nem póni, hanem kisló és hogy ezek a típusú lovak arányaiban többet elbírnak, mint nagyló társaik, így egy hucul a magától értetődően elvisz terepen egy átlag súlyú felnőttet, de még a termetesebb embert is elbírja gond nélkül)
Azt tehát leszögezhetjük, hogy nem csak málhás állat. De mire is jó még ezen kívül a hucul?
Lássuk!

A sort a lovasíjászattal szeretném kezdeni. Hogy miért? Azért, mert sokan fáradoznak azon, hogy A LOVASÍJÁSZ-LOVAT kitenyésszék. Azt gondolom, hogy ezzel már elkéstek, hiszen a hucul tökéletes erre a sportágra. Nemcsak rendkívüli intelligenciája teszi alkalmassá erre a sportra.

Ebben a sportban nagyon fontos, hogy a ló szárkontaktus nélkül is megbízhatóan menjen a pályán, és olyan tökéletesen dolgozzon, hogy a lovasnak csak a lövésre kelljen figyelnie.

A huculokat nagyon könnyű lovaíjász-lónak kiképezni. Tapasztalataim szerint nagyon könnyen megtanulják a lovasíjászat szabályait. Amint életükben először meglátják a pályát, egyből vágtatni akarnak rajta. Még nem voltak a körényékén soha, mégis szinte a vérükben van ez. Az esetek többségében egy-két kör vágta után megértik, mit is kérünk tőlük, (hogy elengedett szárral vágtassanak végig a pályán, majd áljanak meg a végén és várják meg a többi lovat), és már lehet is róluk lőni. Eddig még nem találkoztam olyan hucullal, amelyik pánikolt voltna a lovasíjász-pályán, vagy hónapokig kellett volna kiképezni, mint néhány nagylovat.

A ló már tudja. És nekünk milyen érzés? Sokkal jobb, mint a nagylovakon! A huculnak sokkal kiegyenlítettebb a vágtája, mint a nagylovaké. Míg a nagylovaknál szinte elengedhetetlen, hogy a vágta felső holtpontján lőjünk, a huculnál ez szinte fölösleges, mert olyan kiegyenlített és sima a vágtája, hogy nem kell a holtpontot keresni egy pontos lövéshez.

Sajnos még él az a nézet, hogy a hucul kényelmetlen. Ezt meg kell, hogy cáfoljam. A huculok nagy része igenis kényelmes. Még nem ültem ugyan csak 30-40 huculon életemben, de csak egy volt kényeletlen, a többség nagyon is kényelmes, puhaléptű volt. Hogy az ügetése nem haladós? Nem tudom. Ahogy a nagylovakkal mentünk terepen, egyáltalán nem volt olyan, hogy nekünk, huculosoknak vágtatni kellett volna, míg a nagylovak ügettek. Nem azt mondom, hogy egy ügető fajtájú ló ne tudná leügetni a huculokat, de amíg a „normális” iskolalovakkal együtt tud ügetni egy 10-20 cm-rel alacsonyabb hucul, addig az szerintem igenis haladós ügetés. A vágtáról ugyanezt tudom elmondani.

A ló tudja a szabályokat, mi tudunk rajta menni, valyon hogyan működik mindez együtt? Nos nagyon jól. A huculoknak a félvérekhez képest rövidebb a nyaka, amiatt nem zavarják az előrelövések. Emiatt nehezebb is „belepiszkálni” a ló fülébe, így még egy kezdő lovas sem ronthatja el azzal a huculunkat, hogy az íjjal nem megfelelően bánik. Mivel meggyőződésem, hogy értik a lovasíjászat lényegét, nálunk nincs olyan hucul, ami csak lassan, vagy csak gyorsan tudna a pályán menni. Akkár egy versenyen belül is (ha más induló ül a hátára, és azt kéri), tempót tudnak váltani, és tudnak menni 8-9 mp-cel, majd ha azt kérjük, 16 mp-cel, majd akár megint gyorsabban, a lovas taktikájától függően.

Nem csak lovasíjászatra alkalmas azonban a hucul fajta. Mi legtöbbet tereplovaglásra használjuk huculjainkat, és elmondhatom, nagyon jól használhatóak terepen. Lehet, hogy ezen most elmosolyodik egy- két olvasóm, mert hát terepre minden lovat ki lehet, vinni, ám nem mindegy, hogy milyen terepre. A hucult az elmúlt évszázadokban a Kárpátok hegyi ösvényein használták. Emiatt egy rendkívül jó idegrendszerű, biztos léptű fajtává vált. A hucul lovak képesek olyan helyeken is átmenni, ami szinte képtelenségnek tűnik számunkra. A parasztok kezén végzett szelekció rendkívül egyszerű. A lépéshibás, botladozós, gyenge idegrendszerű ló vagy a szakadékba esett, vagy a gazdája szelektálta ki kíméletlenül. A parasztember számára nem a szín vagy a divat volt a lényeg, hanem hogy egy jó muknatársa legyen, akire bátran rábízhatja a javait vagy akár az életét is.

Lengyelországban, Gładyszówban hucul lovakon lovagolnak. Itt a mocsaras területektől a száraz gyepeken át a fenyvesekig minden talajon mennek a lovak, akár 70°-os lejtőkön le, aztán újra fel. Lépésben vagy vágtában átlépve a nagy rönköket vagy épp átugratva, ha éppen arra kérjük őket. Vízmosásokon keresztül, patakokon át, árkon bokron keresztül. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen szélsőséges körülmények között tud menni bárki is. Persze így leírva nem olyan nagy szám, de azt átélni azért nem volt semmi.

Tőlünk északra fekvő országokban lassal-lassan hagyománnyá válik, hogy hucul-hubertuszt is rendeznek. Sajnos mi még nem tartunk itt, ám a tereplovaglásaink nagyon élvezetesek.

Fogatolni is szoktuk a lovainkat. Azt csak hobbi-szinten végezzük, és nem rendszeresen. Így tapasztalatunk sincs annyi. Eddigi tapasztalataink szerint nagyon könnyen tanulnak kocsiba, készségesen húznak és ügyesek. Jósvafőn is kocsizzák a huculokat, de róluk majd a távhajtásnál még esik szó... Talán nálunk jobb példa Kovács Dávid, aki hucul fogatával országos bajnok lett. Ez az eredmény pedig beszédesebb minden további szónál.

a www.nztopolcianky.sk oldalról

a www.nztopolcianky.sk oldalról

Főleg Szlovákiában használják a hucul lovakat erdészeti munkára. Erre erejük, biztos járásuk és megbízhatóságuk miatt feltétlenül alkalmasak. A modern, ökológiai szemléletű erdőgazdálkodás szerves része a szálazó fakitermelés, melyet nagy erőgépekkel nem, vagy alig lehet megoldani, így várhatóan hazánkban is újra előtérbe fog kerülni az állati erő használata ebben a gazdasági ágban.

www.vegh.at oldalról

A málhás munkára szintén a nyugalma, lépésbiztonsága és ereje miatt alkalmas, bár ezt manapság nem használjuk. Ha túralovaglásra mennek az emberek, inkább visznek egy autót a célállomásra, mert a lóra inkább megéri még egy lovast tenni, mint felmálházni. Málhás munkára főleg a világháborúban használták (persze akkor is a nyerges-használat mellett).

a www.nztopolcianky.sk oldalról, egy hucul katonai betutató az Aggteleki Nemzeti Park bemutatója

A hucul kislovat  remekül lehet hadi lónak is használni, mint ahogy azt már bizonyította a történelem. Reméljük, soha többé nem kell lövészárokban lovast vagy málhát vinniük a hátukon, ám erre mégis használhatóak lennének.

kép a www.hucule.sk oldalról

„Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli testét és jól ugrik.” Ugrósportra is alkalmas lehetne, bár haznánkban nem nagyon használják. Még így is készülnek azonban ugróképességét jól demonstráló képek…

www.huzulenpferde.at oldalról

a www.nztopolcianky.sk oldalról

www.nztopolcianky.sk oldalról

Militaryban használják, bár nem széles körben. Azon tulajdonságai miatt, amiket már korábban is leírtam, különösen alkalmas erre a sportra.

(kép a Gładyszów-i hucul ménes oldaláról)

Természetesen meg kell embíltenem a hucul lovak sportját, a huculösvényt. Erról a versenyről bővebben olvashattok az azonos című cikkemben...

A távlovaglás az arab lovaké. Ott csak arab lovakat látni. Vannak azonban lovasok, akik „nem átallják” hucul lovakkal körbelovagolni a Kárpát-medencét vagy ellovagolni Rodostóig és vissza. Ha ilyen teljesítményre képesek a huculok, nem lennének rosszak a távlovaglásban sem talán.
A német Manfred Schulze két hucullal tett világ körüli utat, s a mintegy 7000 km-es útat a lovak egy lesántulás nélkül végig menték.

Csepin Péterék 2006-nyarán(mind a három fenti kép)

a fenti 2 kép www.weltumreiter.de oldalról van, és Manfred Schulze túrájáról készült

Távhajtásban ugyancsak nem versenyeznek. Azonban 4 és fél nap alatt teljesítik a Kazincbarcika-Regietow távot, és nem maraton-kocsival, hanem 18. századi, korhű postakocsit húzva. Mindezt teszik úgy ,hogy nincsenek speciális tápon tartva és a kondíciójuk sem romlott közben.

Főleg Ausztriában használják a hucult terápiás célra is. Itthon ez még sajnos nem jellemző, mert nehéz beszerezni ezt a fajtát, és nem biztos, hogy van elég pénze az egyesületnek megfelelő, felnőtt lovat venni.

Ha jól tudom, wesztern stílusban még nem versenyeznek hucullal, de ismerünk olyan hucult, akinek folyik az ilyen irányú kiképzése, és külföldön lehet néha találni western-lovagolt hucult.

Goral Ural 

www.huculskarbiec.com

www.huculclub.cz

Bár itthon még nem találtam, azért látni lovastornában is szereplő hucul lovat.

www.vegh.at oldalról

Ismerünk továbbá pár olyan hucult, aki díjlovaglásra van kiképezve.

Mint a fentiekből kitűnik, a hucul nem célfajta, nagyon széleskörűen lehet(ne) használni, és remélem a jövőben szélesebb körben is fogják felhasználni ezt a rendkívüli fajtát.

Remélem, e cikkel sikerült rávilágítanom, hogy a hucul nem csupán málhás-kocsis kisló, hanem egy igen széles körben alkalmazható és kiváló teljesítményt nyújtó fajta. Remélem ki tudjuk majd használni az ebben a fajtában rejlő lehetőségeket.

(a sor még nem teljes, és ha valaki felismerné a saját képét, kérem jelezze, hogy a korrekt hivatkozást megadhattam...)

írta: rixa

(rixa@freemail.hu)