Már próbálkozom egy ideje, hogy írjak egy cikket a lovak színéről. Ma szerintem sok olyan ember van Magyarországon, aki nem ismer olyan szakembert, akivel évekig járva a pusztát, megtanulhatná felismerni az egyes árnyalatokat, annál azonban többre vágyik lova színének leírásakor, mint az, hogy pej. Hiszen a magyar lóállomány nagy része pej, és mégsem azonos a színük.

Így szükséges lenne egy korrekt, elfogadható érthető színleírásra…A cikk írása során többször falakba ütköztem, hiszen nem egy irányból próbáltam megközelíteni a lovak színeit. Először arra gondoltam, hogy magyar ember lévén a magyar színelnevezésekkel kéne tisztába jönnünk. Ez könnyű volt addig a pontig, amíg 5 színt kellett megkülönböztetni. Amikor azonban az árnyalatok következtek, már egyre nagyobb bajban éreztem magam. Bizonyos árnyalatok beazonosítása pedig szinte lehetetlen a leírások alapján.

Miután feladtam ezt a próbálkozást, megpróbáltam a genetika irányából közelíteni. Itt is először a magyar szakirodalomban kerestem választ kérdéseimre. A lószínek genetikai háttere szépen le is volt vezetve, és azt hittem értem is a dolgokat, amíg ki nem nyitottam a többi könyvet. Itt azonban több ellentmondást is felfedeztem az első könyvhöz képest.

Mivel a rendelkezésemre álló ilyen témával foglalkozó szakirodalom kimerült, kénytelen voltam az internethez fordulni. A magyar lapokon való keresésem eredménytelen volt, így az amerikai lapokhoz fordultam, mert azt mindegyik könyv említette, hogy Amerikában folynak ilyen irányú kutatások.

Itt találtam egy-két oldalt, ahol elég részletesen foglalkoznak a témával, bár a hétköznapi amerikai ember szintjére lebutítva, így (figyelembe véve az internet tudományos korlátait) megint csak fel kellett hagynom azzal a célommal, hogy egy elfogadható választ találjak az ekkor már oldalamat igencsak furdaló kérdésre.

Így sajnos nem tudok sokkal többet, mint a legelején, de az a keveset leírom. Azonosítottam viszont pár angol kifejezést, amit a lovak színére használnak.

Következzen hát az a kevés, amit megtudtam!

Már a keresgélés elején rájöttem, hogy a lovasemberek fejében igen nagy kavarodás van, ami a lovak színeit illeti. Ez több okból adódik. Az egyik ok az import lovak és -kifejezések. Ugyanis a külföldről érkező lovaknak logikusan külföldi színelnevezésük van. Ez az elnevezéstan többnyire nem esik egybe a magyar színelnevezési rendszerrel.

Az angolban például létezik brown és bay a mi pej színű lovainkra, viszont mi ezeket a típusokat nem különítjük el . Ott is van több árnyalat, mint nálunk, de ott mások a határok. A dun szó sötét, sötétbarna, szürkésbarna jelentésű. Ők ezzel az ősi jegyekkel rendeljező lovakat (zebroid csíkoltság, szíjjalt hát, "fekete fej", stb) illetik. Ezek gyakran fakók, így lehet, hogy fakót jelent. Másrészt, hogyan fordítanánk le egy amerikainak vagy egy németnek a zöld lábú pej színt (merthogy nekünk ilyen színünk is van)?

Remélem értitek, hogy ezek után elég nagy kavarodás van az import lovak színeit illetően. A másik az, hogy átveszünk neveket. Az izabellafakónak van magyar megfefelője: kendersörényű. Kremoló= fátyolfakó. És nem ezek a kizárólagos példák.

Sokan keverik a sötétpejt a nyárifeketével, a derest a szürkével hogy csak a két leggyakoribb tévesztést említsem.

A színek tárgyalása előtt tisztázni kell néhány alapfogalmat:

A lónak vannak rövidszőrei, és úgynevezett hosszúszőrei. A hosszúszőrök: a farok, a sörény (és az üstök) és a lábvégek.

A (domináns) episztázis azt jelenti, hogy egy „B” gén csak akkor fejti ki hatását, ha „A” nincs jelen(,azaz ha az „a” gén recesszív homozigóta formában van jelen: „aa”). Episztatikus sor esetén a sor harmadik tagja csak akkor tud érvényre jutni, ha mind „a”, mind „b” génre nézve homozigóta recesszív az egyed.

Végre igazán a tárgyra térve, először a sárga színt szeretném leírni. A sárga áll az episztatikus sor alján. Ez azt jelenti, hogy az összes többi szín elnyomja, vagyis egy sárga lovat egy bármilyen másik színű egyeddel párosítva valószínűleg nem sárga színű csikónk lesz. Ez azt is jelenti azonban, hogy két sárga lónak csakis sárga csikója születhet.

A sárga ló bőrében van pigmentanyag, így patái palaszürkék. Sárga színűnűnek mondjuk azt a lovat, amelyiknek a hosszúszőrei nem feketék, hanem vöröses árnyalatúak, ugyanúgy, mint a rövid szőrei. Ez a vöröses árnyalat csalóka, hiszen a sárgák a világossárgától a feketebarna színig bármilyen színben pompázhatnak.

Így maradjunk annyiban, hogy sárga az a ló, amelyiknek a hosszúszőrei nem feketék.

Ettől azonban még lehet (szürke is, de azzal igen nehéz összekeverni,és) fakó, de a fakó szín tárgyalásánál látni fogjuk, hogy általában elég jól elkülöníthető a két szín.

Árnyalatai: a világossárga (világos fedőszőr, sárgásfehér hosszúszőr); az aranysárga (aranysárgába játszó, pirosassárga fedőszőr, sötétebb hosszúszőr); a vörössárga (világos barnapiros, az arannyal kevert réz színére emlékeztető fedő- és hosszúszőr); a sötétsárga (sötét barnavörös fedő- és hosszúszőr); a májsárga (májbarna rövidszőrökkel, sötét – gyakran fehér, vagy szürke szőrrel tűzdelt- hosszúszőr); a bronzsárga (erős fényű barnavörös fedőszőr, feketésbarna hosszúszőr).

A szögsárga, más nevén szénsárga színű ló fedő- és hosszúszőrei feketésbarnák, majdnem feketék. A feketétől sokszor csak abban különbözik, hogy a hosszúszőreinek vége vöröses árnyalatú. Az őzelt sárga olyan sárga szín, mely feltűnően világos, szürkésfehér.

A sárga után az episztatikus sor következő tagja a fekete. Két fekete lónak elvileg fekete vagy sárga csikója lehet. -Azoknál a fajtáknál, ahol a fekete szín szinte fajtakövetelmény, a sokéves szelekció hatására a homozigóta feketék kerültek túlsúlyba, így nagyon kicsi az esélye, hogy heterozigóta egyedet találjunk (erre tulajdonságra nézve), és sárgával keresztezve kihasadjon a sárga szín.-

Fekete színű az a ló, melynek palaszürke patája van, a bőre pigmentált, és mind a rövid, mind a hosszúszőrei feketék. Árnyalatai a hollófekete (élénken fénylő), a koromfekete (tompafényű, almázott), a bársonyfekete (télibundája hosszú, fénytelen). Néha a nyárifeketét is ide sorolják, ám az inkább a pejhez tartozik (genetikai kutatások alapján). Nyárifeketének nevezzük azt a színt, melynek jellemzője, hogy télen- a festékanyag megfogyatkozása következtében – a szőrök enyhén barnásvörös árnyalatúak. Nyáron- a fokozottabb pigment-termelés miatt- a sima rövid szőrök fénylő feketének látszanak.

Mind a feketét, mind a sárgát elnyomja a pej szín. A pej színű lónak barna rövidszőrei, és fekete hosszúszőrei vannak.

Árnyalatai:világospej (világosbarna rövidszőr), aranypej, pirospej (pirosas árnyalatú fedőszőrök), meggypej (a pirospej sötétebb változata), szattyánpej (világosbarna, szattyánra emlékeztető fedőszőrök), mogyorópej (a mogyoró piruló héjára emlékeztető rövidszőr), gesztenyepej (sötét, gesztenye-színű rövidszőr), sötétpej (a fedőszőrök csaknem feketék, de a haskorcnál, az ajkaknál, valamint a combok belső oldalán sárgás, barnásvörös árnyalatúak a szőrszálak). Érdemes megemlíteni még a zöldlábú pejt (vöröslábú, rókalábú). Ez a kifejezés olyan színt takar, ahol a lábvégek (csüd, szár) nem feketék, hanem vörösesbarnák. Vannak rigószájú lovak, ami annyit jelent, hogy a ló szája körüli rész világosabb, mint a test többi részén. A fecskehasú lovaknak szintén ilyen világos a hasi szőre. Néhány lovas ezeket a „jegyeket” szamárjegyeknek titulálja, mert a szamarakon ezek igen gyakorinak számítanak.

Az episztatikus sor következő tagja a fakó. A fakó csikója lehet szürke vagy fakó szülőknek, pejnek, feketének sárgának nem, de fakó szülőknek szürke kivételével bármely színű utóduk előfordulhat.

Nézzük először a valódi fakókat. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy a hosszúszőreik és a lábvégeik feketék, és szíjjalt hátúak. (nem minden szíjjalt hátú ló fakó, mert vannak a pejek között is szíjjas hátúak). A fakók azért lesznek fakók, mert rendelkeznek egy olyan alléllal, mely a színüket, -ami e nélkül lenne-, felhígítja. A különböző színekből hígított valódifakókat nem különíti el a magyar nevezéktan.

Árnyalatai: hamvasfakó (fehéres, enyjén tűzött), sárgafakó (sárgába hajló), mogyorófakó (barnássárga), zsemlyefakó (vörösesfakó, halványpiros), szarvasfakó (sötétvörös, rőtes árnyalatú), sötétfakó (=fakóbarna, kissé világosított pej).

Ezüstfakó(ezüstfényű, szennyes sárgásfehér) az egérfakó (szürkés sárgásbarna- mezei egér színű-), közönséges fakó (barnásszürke), farkasfakó (hasonlít a farkas bundájára).

Ezután a mosott-sörényű fakók következnek. A mosott sörényű (vagy kendersörényű) fakók hosszúszőrei sárgás fehéresek, azaz mosottak. Újabban ezeket hívják izabellafakóknak, ám szerintem helytelen ezt az elnevezést használni, hiszen van rá magyar megfelelő. Árnyalatai: zsufafakó, gerlefakó, rozsdásfakó.

A fakók sorának végére kerültek a rózsaszín bőrű, viaszsárga patával rendelkező, mosott sörényű egyedek. Ezek a fátyolfakók. A fátyolfakók domináns homozigóták a „hígító génre”, ezért az angol kétszeresen hígított színűnek mondja őket.

Aszerint, hogy milyen színből lettek hígítva (sárga, pej, fekete), az angol 3 nevet ad nekik, de a mi nyelvünk nem tesz különbséget ezek között a színek között, így én sem fogok. Ezek a színek néha összekeverhetők a selyemfehérrel(=albínó), de itt sosem piros a szem. Várom az ötleteket az angol nevek magyarosítására!

Az episztatikus sor tetején a szürke szín van. Azaz a szürke szín elnyom minden más színt, más szóval csak akkor lehet szürke lovunk, ha legalább az egyik szülője szürke volt, viszont két szürke ló frigyéből bármilyen színű csikó születhet elvileg. A szürke lovak általában „színesen” születnek, és az idők során fokozatosan őszülnek meg. Az őszülésük során a fehér foltok mérete alapján több színárnyalatot is megkülönböztetünk, ám mivel ezek nem állandó színek (hiszen a követkető vedlés után világosabb színű lesz a ló), én nem szeretnék foglalkozni velük. A deres lovak genetikailag szinte teljesen ugyanolyanok, mint a szürkék, a különbség annyi, hogy a deres lovak feje és végtagjai sötétebbek, mint a törzs rövidszőrei, és hogy lassabban őszülnek.