A Hucul kisló

Származása, eredete

A Kárpátokban, a Tisza, a Prut, a Cseremosz, a Borodina forrásvidékén, Bukovina, Galeicia, Magyarország határterületén élő hucul nép kezén kialakult, jól jellemezhető, primitív lófajta. A fajta a nevét az eredetileg használó népcsoport nevéről kapta. Több évszázados múltú fajta ez, hiszen 1876-ban már azt írták róla, hogy bátran húzza terhét a meredek hegyoldal ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hűvös útjain. Egy másutt elő nem forduló hegyi lóról az 1603-ban megjelent lótenyésztéssel foglalkozó könyv is említést tesz.

A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívül hideg télben és forró nyárban több mint 2000 méter magasságban való állandó szabadtartás, a nagyon is szerény takarmányozás, az a a bánásmód, amellyel minden primitív kultúrájú lovas nép bánik a maga lovával, roppant igénytelen ellenálló típust alakított ki.

A fajtának 1792-ben már ménese volt Radautzon, illetve Lucsinán. Ennek felosztását követően 1876-ban ismét ménese létesült Radautzon.

Évszázadokon át a fajtában számos mén fedezett, de az 1800-as évek végétől számíthatjuk a tudatos tenyésztéstechnikán, törzskönyvi nyilvántartáson alapuló tenyésztést. Ezt támasztják alá a fajtában kialakult vonalak, amelyek a HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION által is elfogadottak és állásfoglalása szerint újabb geneológiai vonalak alapítása nem indokolt, viszont mindegyik fenntartása kívánatos.

A fajtának az ismert 7 geneológiai vonala az alábbi:

Hroby született 1898-ban                                                        Romániai eredetű.

Goral született 1898-ban                                                         Romániai eredetű.

Prislop született 1936-ban                                                      Romániai eredetű.

Ousor született 1933-ban                                                       Romániai eredetű.

Pietrosu született 1933-ban                                                   Romániai eredetű.

Gurgul született 1924-ben                                                      Szlovák eredetű.

Polan született 1929-ben                                                         Lengyel eredetű.

A fajtát tradicionálisan tenyésztő országok mindegyikében létezik tenyésztőszervezete, amely a fajta fenntartásáért felelős. Az 1900-as évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország és Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven.

Magyarországon a fajta fenntartásával a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete van megbízva.

Külleme

A hucul ló összbenyomásában és életmódjában is minden fajtától különböző, egyedülálló fajta. A kultúrfajtákhoz szokott szemű ember meglepőnek találja a hucul lovat, mint a primitív fajták máig megmaradt képviselőjét.

Primitív fajtajellege megnyilvánul apró termetében, gyakran nehéz, mégis szép alakú csontos fejében, húsos pofáiban, igénytelenségében ellenálló-képességében.

Kicsisége ellenére sem kelti csökött ló benyomását. A hucul feje aránylag nagy, azonban hossza, a durva csontozata, pofaszélessége és a test tömzsisége miatt nem feltűnő. Az orrhát oldalnézetben a homlokmélyedés utáni, első részben egyenes vonalú, aztán kis nyeregszerű mélyedés látható, majd a felsőajakig domború vonalú. A pofán a rágóizmok jól fejlettek. Elülnézetben nagy szélessége, oldalnézetben a jól izmolt a jól izmolt hatalmas felülete teszi durvává a fej alsó oldalát, amely a felső oldalának igen nemes és száraz vonalaival együtt olyan jellegzetességet ad a huculnak, amelyet más fajtáknál nem találhatunk.

A középhosszú, gyakran hosszú nyaka vastag, széles és izmos, a tarkótól a marig széles egyenes vonalú. A bőséges üstök és sörény dús, vastag szálú a csikóknál hosszú ideig felálló. Gyakran elfedi a szemeket, a homlokot és a mart. A mar rendkívül széles, lapos, és izmosan párnázott. Emiatt alacsonyabbnak tűnik, mint a valóságos mérete. A hát feltűnően hosszú és széles. A far túlnőtt, amelyik a törzs hosszához képest rövid és lejtős, de széles és izmos. A farok töve mély, néha tűzött. A vállak szélesek, meredek lapockák jellemzik. A szügy és a mellkas széles, igen mély, és nagyban hozzájárul a hucul testalkatának zömökségéhez. A mellkast dongás bordák és álbordák zárják. Lapos bordájú hucul ló nincs.

A mály törzs és mellkas rövid lábakon nyugszik. A lábak erősek, az alkar és a combcsont terjedelmes izomzattal borított. Az izületek jól fejlettek.

A szár száraz, inas, a csüd vastag, szintén száraz. A paták kicsinyek, jól formázottak, patkolás nélkül is igen ellenállóak.

Az állat teher nélkül kissé aláállított. A tág, vagy a szűk állás ritka.

Lépese, ügetése rövid, nem haladós. Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli testét, sőt jól is ugrik.

Méretei

A kancák jellemző méretei:

Bottal mért marmagasság                                                131-142 cm

Szalaggal mért marmagasság                                          140-150 cm

Övméret                                                                              160-170 cm

Szárkörméret                                                                       16-18,5 cm

A mének jellemző méretei:

Bottal mért marmagasság                                                133-145 cm

Szalaggal mért marmagasság                                          142-154 cm

Övméret                                                                              160-175 cm

Szárkörméret                                                                          17-19 cm

A fajta kifejlett kori méreteit 6 éves korban éri el.

Színe

Legtöbbször őzszín-pej, többé-kevésbé fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, de a sötétpej, a nyári fekete, és a fakó is gyakori. Előfordul tarka is. A tarka hucul kizárólag Lengyelországban található.

A jegyes egyedek továbbtenyésztése nem kívánatos a fajta homogenitásnak megőrzése érdekében. Az egérfakó az eredeti, ősi színváltozat, de igen ritka. Ezzel a színnel is, meg a pejjel is együtt jár a fekete hátszíj, gyakran a lábak zebroid csíkozása és vállkereszt.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága

A hucul lovat mindig a feltétlen munkakészség jellemezte. E tekintetben ma is párját ritkítja. Eredendően inkább málhás állat és a katonaság is málhás lóként tenyésztette, hasznosította, kedvelte, mint biztos léptű hegyi lovat. A Kárpátokban szolgáló hegyi vadászok szolgálati lova volt, amely minőségében mindenféle munkát kellett végeznie. Húzta a hegyi üteget, a nagyobb termetűek hátaslovak voltak. Málhás hasznosítása még a II. világháború után is felmerült. Mára ez a feladata háttérbe szorult, de csodálatos vérmérséklete ideális szabadidő lóvá teszi. Kitűnő hobbiló, különösen fogatban teljesített szolgálata értékes, ami persze nem jelenti azt, hogy jól belovagolt hucul ló ne adnának határozott lovaglási élményt lovasaiknak. Rendszertelen használat mellett sem túlságosan kocsis igényesek.

A hucul ló edzett, ellenálló, igénytelen lófajta. A primitív fajtákra jellemzően hatékonyan értékesíti a takarmányt, jó hústartó. Abrak nélkül, jó minőségű szénával munka mellett is kifogástalan kondícióban tartható. Hosszú élettartamú, termékeny fajta. A 25-27 éves dolgozó egyedek nem ritkák a fajtában, amelyek a mindennapi munkájuk mellett csikót hoznak a világra. Későn érő fajta.

A versenysportok kivételével mindenféle használatra alkalmasak az egyedei.

Elterjedtsége, állománynagysága

Igazi őshazájából az Osztrák-Magyar Monarchia felosztását követően széjjelszóródott az utódállamokban. Magyarországon a honvédség foglalkozott tenyésztésével. Előbb Turjaremetén, majd Bántapusztán létesítettek hucul ménest. Ezek felszámolása után a még fellelhető egyedeket Anghi Csaba – a Fővárosi Állat- és Növénykert egykori igazgatója – összegyűjtötte, és génrezerv állományt alapított. A leszármazott állományt a Fővárosi Állat- és Növénykert részbeni tulajdonosaként az Aggteleki Nemzeti Park ideális körülmények között tartja. Az itt tenyésztett 30 kanca a magyar állomány felét teszi ki. A többi hucul egy-két kancás tenyészetekben van.

Jelentős állománnyal rendelkezik még Románia, Lengyelország, Szlovákia és Csehország. nincsenek megbízható információk az Ukrajnában található hucul lovakról. Gyarapodó félben van Ausztriában, ahol kedvtelésből tartott, jelentős fajtává látszik fejlődni. Hasonló tendenciák érzékelhetők Németországban is.

Az állománynagysága Európában 2000 tenyészállatra tehető.

Forrás: www.ponik.hu