Enyec, a kiscsikó még csak pár perces. Anyja, Detti a ménestől különválva ellette meg a kiscsikóját.  Amint a féltő anya lábra állt, hozzálátott az újszülött csikó ápolásához. A csikó testét különösen a végbél és a nemi szervek tájékát megszaglássza, és a magzatát lenyalogatja.

Ez a viselkedés több funkciót lát el. Egyrészt később ez alapján tudja felismerni az anya a csikóját (neki is meg kell tanulnia fia illatát, ízét), másrészt a végignyalogatással elősegíti a csikó szőrének felszáradását, és az emésztési folyamatok megindulását (bélszurok, ld. később).

Ez a korai pár perc annyira erős köteléket hoz létre anyja és fia között, hogy később bármikor felismerik egymást, és Detty csak a fiát eteti majd, más csikóját soha!

Nemsokára Enyec megpróbál felállni. Ez először nem nagyon akar sikerülni, de úgy negyed óra múlva próbálkozásait siker koronázza, és végre négy lábra áll.

Unokabátyja, Csanád annak idején nagyon ötletesen állt fel. Véletlenül épp akkor próbálkozott, amikor anyja, Okos pont előtte-fölötte állt. Emiatt amikor Csanádnak sikerült első lábait maga alá gyűrnie és kinyújtania, nem esett el, mert épp anyja első lábai között volt, s így azok megtámasztották a csikót. (ekkor éppen ült Csanád egy rövid pillanatig). Ezután, mivel nem dőlt el, és továbbra is ott volt az anyai mankó, sikerült felállnia, és kihátrálnia anyja melső lábai közül. Ezzel a technikával elérte, hogy ő volt a leggyorsabban négy lábra álló kiscsikó.

No de térjünk vissza Enyechez. A kiscsikó néhány ügyetlen próbálkozás uán négy lábra áll, és ezzel megteszi az első nagy lépést a felnőtté válás rögös útján.

Ekkor pihen egy kicsit, talán még el is alszik, mert azért azt beláthatjuk, hogy az embernek életében először elég nehéz feladat a lábra állás. (ami nem minden csikóra jellemző, ugyanis ha hidegben születik a csikó, vagy éhesen, a négylábra állás után azonnal elkezdi keresni anyja csecseit. Enyec azonban erős és egészséges csikóként látta meg a napvilágot, kellemes időben, úgyhogy volt ideje szunyólákni pár percet…)

Ezek után elkezdi keresni az éltető anyatejet. Először persze nem tudja, hol kell azt keresni, így minden sötét helyen kutat, megnézi anyja első lábai között, majd odabotorkál a farához, és keresgél. Bizonyos csikók órákon át kutakodnak, forgolódnak, mire végre célt érnek, de ez nem csak a csikó „butasága”. Az, hogy olyan sokáig nem találják az anyjuk csecsét, néha az anyán múlik.

Enyec unokahuga, Aranyos például órákig kerülgette egymást anyjával, Hédivel, mert a féltő anya amint kikerült a látómezejéből a csikó, arrébb fordult. Igen ám, de ez azt jelentette, hogy valahányszor Aranyos véletlenül a jó irányba évedt, Hédi egyből elfordult tőle, mert ugye a ló nem lát a saját hasa mellé… Ördögi kör volt. Nem is emlékszem, végül hogyan sikerült Aranyosnak meginnia a föcstejét…

Visszatérve Enyecre, pár percnyi keresgélés után megtalálja Detti emlőit, és jellegzetes cuppogó hangokkal tudtunkra adja, hogy ő bizony már iszik!

Azért fontos a föcstej, a csikó első ivása, mert a föcstej nagyon sok értékes anyagot tartalmaz.

A sok tápanyag mellett ebben találhatók a csikó innumrendszerenek építőkövei is, mert a csikó kevese hoz erre a világra belőlük, és az immunglobulinok jelentős részét anyjától kapja, élete első pár órájában. Azért fontos az idő, mert a csikó bélfala csak a születést mkövető 12 órán belül képes átengedni ezeket a fontos anyagokat, utána megemészti. Így ha nem jut ezekhez hozzá, gyenge lesz az immunrendszere…

Ennyi kitérő után térjünk vissza Enyechez. A kiscsikóü időközben ivott, és most épp pihenni készül. Hagyjuk pihenni, nagyon sok dolgot kell még tanulnia holnap, és ahhoz kipihentnek kell lennie….